Hétfő, reggel 8 óra. Nem igazán vagyok egy korán kelős
típus, mivel általában esti műszakban dolgozok, így sokáig lustálkodhatok az
ágyban. De nem ezen a reggelen, úgy érzem.
Nyöszörögve küszködtem fel magam ülő pozícióba, és realizáltam: ekkora zaj mellett még a világ másik felén
se tudnak aludni. De most komolyan… mi ez a zörgés? Lassan battyogtam
ablakom felé, de a látványtól egy pillanat alatt kikerekedtek szemeim. Egy
hatalmas költöztető kocsi parkolt az ikerház előtt, és egy fiatalnak tűnő,
mégis magas fiú mutogatott a költöztetőknek ide-oda, hogy mit hova vigyenek. Egyszerűen,
mégis stílusosan volt felöltözve. Egy fehér inget viselt, fekete nadrággal, a
hátán pedig szintén egy fekete táska díszelgett. Kissé elegáns, mégis tökéletes a mindennapokhoz. Arcán hatalmas
mosoly terült el, nem tudtam eldönteni, hogy attól hogy dirigálhat a bútorokat
pakolgató férfiaknak, vagy attól hogy új lakásba költözhetett, esetleg mindkettőtől.
Amikor épp senkinek sem kellett mutogatnia, derekára tette kezeit és
büszkén tekintett körbe az utcában, ám egyszer csak tekintete ablakomhoz tévedt
és szempárjaink találkoztak. Még nagyobb – ha ez egyáltalán lehetséges – vigyor
terült el arcán, és állati módban kezdett nekem integetni. A szemeim még inkább
kikerekedtek, majd hirtelen felindulásból kezeimbe fogtam a két oldalt lógó
függönyöket, és behúztam magam előtt őket, ezzel megszakítva a szemkontaktust. Úristen… de égő! Ezek után hogy nézhetnék a
szemébe? Tiszta bunkónak tűnhettem… Egyáltalán mit gondolhat rólam? Várjunk…
mit gondolhat rólam? Mi ütött beléd Min Yoongi? Mióta érdekel téged mások
véleménye?
Kissé megráztam a fejemet, ezzel hessegetve el ezeket a gondolatokat
elmémből, és elindultam a szokásos reggeli útvonalamra.
Épp a reggelim maradványait mosogattam el, amikor is csöngettek.
Összeráncoltam a szemöldököm, majd az órára pillantottam. 10:23 perc. Jimin kizárva, mivel Ő épp az egyetemen koptatja
perceit. Kíváncsian mentem a bejárati ajtómhoz, majd nyitottam ki azt. Ó,
bárcsak ne tettem volna! A magas fickó állt előttem, még mindig hatalmas
vigyorral az arcán. Komolyan, nem
görcsöltek még be az izmok a szája körül?
- Szia, én Jung… - be szerettem volna csukni ajtómat, de
ez nem igazán sikerült. A fekete hajú személy előttem kiváló reflexekkel
rendelkezett, így odarakta ajtóm elé a lábát, ezáltal megakadályozva azt, hogy
az ajtó teljesen becsukódjon. – Áucs! Ez bibis lesz. – mondta kissé szomorkás
hangnemmel kiejtve, és elképzeltem magam előtt ahogy ajkait játékosan
lebiggyesztette.
- Mit akarsz? – kérdeztem nyersen.
- Csak be szerettem volna mutatkozni… én leszek az új
szomszéd, az ikerház másik lakásában fogok lakni. – felelt kérdésemre, hangja
megint boldogsággal volt tele.
- Nem vagyok egy barátkozós típus, szóval el is
mehetnél, szia. – próbáltam megint becsukni ajtómat, de ezúttal sem tágított
„ellenségem” a másik oldalon.
- Akkor legalább mutatkozzunk be egymásnak, kérlek! –
könyörgött, mire sóhajtottam egyet. Nem
bírja feladni, vagy nem akarja feladni?
- Min Yoongi vagyok, két lábon járkáló élőhalott, akinek egy barátja van.
Kielégítő bemutatkozás volt? – hadartam el „bemutatkozásomat”.
- Öhm… Először is… Kinyitnád az ajtót? Már kezd zsibbadni a lábam. –
semmit sem válaszolva, nyitottam ki kicsit ajtómat, így már belátást nyertem a
fél arcára, és Ő is az enyémre. – Szóval, khm… - kaparta meg torkát, majd bele
is kezdett mondandójába. – Jeon Jungkook vagyok, 18 éves és most vettem meg
életem első saját lakását, hogy elkezdjem a felnőtt, egyedülálló életemet élni.
- Hurrá, egy magát felnőttnek mondó kisgyerek szakadt a nyakamba. –
motyogtam magam elé, majd tekintetemet rászegeztem. – Ennyi? Most már élhetek
tovább úgy, mint egy remete?
- Erre mi a jó válasz? – kérdezte megszeppenve. Szerintem szegény fiú még csak nem is gondolt arra, hogy ilyen
szomszédok is léteznek mint én.
- Igen Mr. Yoongi, menjen csak vissza a lakásába, soha többé nem zaklatom
majd. – vigyorogtam rá, mire Ő csak üres tekintettel válaszolt tettemre.
- De én… - mondatának befejezését meg sem várva csuktam rá az ajtót, ami
immáron harmadjára sikerült is. Már épp indultam volna vissza a konyhába tovább
mosogatni a koszos edényeket, mígnem újra meghallottam boldogsággal teli
hangját. – Ne aggódj Yoongi! Én nem hagyom, hogy úgy élj tovább mint egy
remete. – Yoongi!? Semmi hyung? Ez a
kölyök most tegez engem?
- Csak tudd, picivel idősebb vagyok… pontosabban 6 évvel. – motyogtam
olyan hangmagasággal, ami nem volt hangos, de épp elég ahhoz, hogy meghallja az
ajtó túloldalán is. Ha vissza is szólt valamit, én azt már nem hallhattam,
mivel már rég a konyhában munkálkodtam ismételten.
A nap további része nyugodtan telt, eltekintve azoktól a pillanatoktól
mikor kitettem a lábamat a lakásból, hogy pl. kivigyem a szemetet, mert
ilyenkor valahogy mindig összefutottam Jungkookkal, aki láthatóan nem adta fel a
szívem meglágyítását. Ezt általában őrült integetéssel, vagy mosolygással
próbálta elérni, viszont én még mindig csak komoran tekintgettem vissza rá, semmi
reakciót nem mutatva felé.
AAAAAAAAAAAAAAAH! Annyira tetszik, és olyan ügyesen fogalmazol! *-* Olyan szép részletesen írod is le, és olyan kidolgozottak a karakterek is. Egyszerűen szerelmes vagyok Sugába. :D :D Annyira tetszik ez a tipikus, kis tahó stílusa, hogy olvasás közben olvadozok rajta, hogy ahhh, nekem kell egy ilyen Suga, főleg azért, hogy állandóan agyvérzést kaphassak...
VálaszTörlésNagyon jó lett! *-* (Akartam már írni az előzőekhez is, mert nagyon tetszik ez a fici, de olyan lustácska vagyok. ;;)
Várom a következőt, és gyorsan hozz folytatást! *-*
(Gyáááá, annyira tetszik! >< Olyan ritka az igényes fici, és ez nagyon jó. ;; Nanaolvad.Bocsi.)
De edes vagy, te jo eg. Nem is tudod elkepzelni mennyire feldobtad az estem:'3 Ilyenkor jo latni a visszajelzesekbol, hogy igenis megerte annyit agyalni es javitani^^
TörlésLatom sikerult atadnom hogy en milyen karakternek kepzeltem el Suga-t, szoval megerte reszleteznem ugyerzem. Jo latni hogy at tudom adni a gondolataimat, mert a visszajelzesekbol latom hogy mindent ugy irtam le ahogy szerettem volna. *Nem felreertheto a sztori szamotokra, ezzel most arra akartam kilyukadni ><*
A lustasagodat pedig megertem, en se vagyok egy hiperaktiv szemely xD
Koszonom szepen a hosszu kommented, es orulok hogy elerkezett ez az "olvadas", nagyon jol esik hogy igy latod. Igyekszem sietni, koszonom hogy irtal.:3
igazán ügyes vagy csak így tovább siess a kövivel :D
VálaszTörlésKöszönöm szépen, próbálok igyekezni velük! c:
Törlés